Mikor tegnap elindultam kínait enni, az jutott eszembe, hogy semmi kihívás nincs most az életemben. Ami nem baj, mert nem is szeretem a kihívásokat.
Ez most kb. olyan mintha egy stratégiai játékban benyomtam volna a "végtelen pénz" cheat-et. Ahogy be is szoktam, mert nem szeretem a kihívásokat.
Aztán meg semmit nem játszok végig.
Aztán, még mindig tegnap, eljöttem egy asztaltársaság mellett ahol valaki szájharmonikázott. És akkor belém hasított a felismerés: Meg akarok tanulni szájharmonikázni! Zene tehetségem zéró, ráadásul állítólag nem is egy könnyű hangszer, szóval most aztán van kihívás.
A francba.
Lehet, hogy maradok annál, hogy németből szerzek valami papírt, hogy utána értelmes nyelveket tanulhassak, mint a holland, vagy a bosnyák.
Újabb kihívás. Franc! Franc!
Még mindig tegnap volt, mikor hazaértem, de ma már ma van. Boldog augusztus 20.-át mindenkinek!